Magazin

Jó időben, jó hangulatban főzött kis csapatunk a III. Gyulavári kastélynapokon.

Ez a nap is eljött. Bevaljuk őszintén kicsit izgultunk, mert ez volt az első komolyabb megmérettetésünk. Ebben a "felállásban" még nem főztünk együtt. 

A készülődés már napokkal a verseny előtt elkezdődött. Szilárd tervezte az ételt, sokat gondolkodott rajta, hogy mi legyen. A cél az volt, hogy valami teljesen mást készíteni, mint a megszokott.
Sikerült is, mert még nekünk sem árulta el, hogy mi lesz:). Legyen meglepetés. Előző este bekészítettünk mindent a kocsiba, ami csak kellhet, pl. sörpad, napernyő, víz, fejsze, gyufa stb.
Megsúgom, hogy csak a helyszínen derült ki, hogy bizony fakanalat és merőkanalat nem hoztunk. No sebaj, majd legközelebb puskával megyünk a csatába:).

Reggel 7-re értünk ki a kastélyhoz és ki is néztünk egy szinpatikus főzőhelyet, melyhez lepakoltunk és berendezkedtünk. A szervezők megmutatták, hogy honnan tudunk fát hozni. Apropó fa! Sajnos a kocsi amelyen a fa volt nem volt letakarva és bizony itt előző este igen csak komoly mennyiségű eső hullott. El lehet képzelni, milyen nehezen ment a tűz begyújtása és egész nap a fenntartása, de nem csak mi szenvedtünk. Ez rá is nyomta a "bélyegét" a területre, mert mint a képeken is látszik a verseny alatt a vizes fától igen nagy füst volt (a fényképezőm azóta is szellőzik).

Szóval nekifogtunk az étel elkészítésének. Felosztottuk egymást közt a feladatokat. Judit előkészített, Szilárd állította össze az ételt, jómagam pedig a tűzért voltam felelős. Mivel nem tudtuk, hogy mit tervezett Szilárd, ezért Judit csodálkozva kérdezte meg, hogy hol az őrölt paprika? Szilárd nyugodtan csak annyit felelt, nem lesz benne!
A válaszon kicsit elcsodálkoztunk de bíztunk szakácsunkba:). 

Mi lett végül is az étel? Erdélyi zöldséges tokány. Természetesen a meghatározó fűszerek nem maradhattak ki, mit a lestyán, csombor. A végén kerültek bele a zöldségek, paradicsom, sárgarépa, stb. Szilárd gondolkodott rajta, hogy krumplit külön főzzük, vagy a végén tegyük be. Az utóbbi melett döntött. 
A tálaláshoz fa tányért használtunk és a díszítést természetesen az oktató videókon látható módon készítettük el:). A zsűri figyelt, hogy ne legyen "bunda", ezért a segítők körbejárták az asztalokat és húzniuk kellett egy számot. MIkor az étel készen volt ismét szólni kelett a segítőknek és ők vitték az ételt a zsűrihez, hogy ne is lássák ki vitte oda (ne legyen befolyásolás). Volt aki próbálkozott, de visszaküldték!

Többször körbementünk néztük a csapatokat mit készítenek, de az esetek nagy többségében a hagyományos receptúrát követték. Jó volt látni a sok ismerős arcot is. Kint főzött többek között a Magna Cum Laude zenekar két tagja is, akik ismerősként üdvözöltek minket, hiszen régen egymás mellett zenéltünk:).

Délután 2 óra magasságában volt az eredményhirdetés. Nagy volt az izgalom, vajon kapunk-e elismerést a 35 csapat közül a "paprika mentes" ételünkre? Kaptunk, az előkelő II. helyet szerztük meg! Nagyon örültünk a helyezésnek és elhatároztuk, hogy jövőre ismét megmérettetjük magunkata vadfőző versenyen.

{gallery}iii-gyulavari-kastelynapok---vadfozo-verseny{/gallery}