Magazin

 Kínai konyha, ahol, ami mozog megsütik, ami nem mozog, azzal fűszerezik!

A buddhista hívők vegetáriánus étrend szerint étkeztek, így jól ismerték az ételek tápértékét, élelmiszerforrásaik szűkös volta ellenére is kielégítően táplálkoztak.

A kínaiak asztalán minden étkezéskor találhatunk rizst és válogatott salátát is. Természetesen az ország különböző felein elég eltérőek az étkezési szokások. Észak-kínára a pekingi konyha jellemző, megy az udvari kifinomultság jegyeit viselik. Erősen befolyásolta e terület főzési módját a gyakori mongol hódítás. Itt gyakran használnak  bárány- és a birkahúst, rizs helyett a búza a legfőbb gabona. A híres édes-savanyú mártás nagy mestereit is itt találjuk.
A nyugati országrész jellemzője a szecsáni konyha. Megfontoltan és bölcsen használják fűszereiket, amelyek között főszerepet kap az apró csípős paprika. Nyugat-Kínában ismerik az összes konzerválási eljárást, így a sózást, a szárítást, a füstölést, az ecetben és technológiák mindegyikét nagy művészettel alkalmazzuk.
Kelet központja Sanghaj. Jellemző a rizs és a hal, valamint a sertészsír használata. Délen leginkább a gőzöléses főzést kedvelik, de sütnek is. Nagy szerepet kapnak az apró tengeri állatok, kagylók, csigák és rákocskák. Gyakori a különleges ízpárosítás, így találkozunk olyan ételekkel, mint a marhahús hallal vagy sertés kagylómártással. Gyakran használják a világos szójamártást. Ételeikben szívesen adnak gyümölcsöt a hús mellé. Igen híres a kantoni rizs, amely a világ minden kínai vendéglőjének étlapján szerepel.
Kínai étkezési szokások:
A kínaiak sohasem esznek sietve, ha az asztalnál ülnek. Az étel íze csak alapos rágással élvezhető igazán.
Általában nem isznak az asztalnál, viszont a kínai ételek nem szárazak, és mindig felszolgálnak levest; egy-két főfogás után újra leves következik.
A hal és húsétel felszolgálása sokszor egy időben zajlik, majd következik egy leves és egy cukrozott vagy édes fogás. Aztán újra halat, valamint baromfit adnak fel. Az étkezést újabb leves zárja le.

Egy vacsora mindig tartalmaz halat, sertést és baromfit.

Italok:

Evés után azonban gyakran fogyasztanak rizsbort. A rizsbort másként sárga bornak is nevezik, és igen gyakran használják ételek készítéséhez. A rizsboron kívül nagyon sokféle pálinkát készítenek, például kölesből, cirokból és rizsből.

A rizs:

A rizs az a kínaiaknak az ami nekünk a kenyér. A rizs különös képessége, hogy csaknem mindenhez illik: a bő levű, fűszeres ételek fölösleges zaftját magába szívja, a kopogós, száraz húsféléknek pedig egyfajta lágyságot kölcsönöz. Rizst minden étkezéshez fogyasztanak. Tápértéke néhány gabonafélénél jóval nagyobb, ha nem hántolják meg túlságosan. Hizlaló lehet, mivel keményítőben gazdag energiaforrás. Ugyanakkor a fogyókúrák egyik alapeleme szokott lenni, mert az éhséget négyszer olyan jólcsillapítja, mint a kenyér.

A pekingi konyha jelenti a nyugati ember számára “A” kínai ételeket. Innen erednek a legkifinomultabb fogások, mint például a pekingi kacsa. Ebben a konyhában a legjellemzőbb a különféle szárazföldi eredetű húsok alkalmazása, és a pekingi konyhában léteznek belsőségből készült ételek . Mindazonáltal ez a leginkább olvasztó-jellegű konyha, hiszen a császári udvarba évszázadokon keresztül áramlottak az emberek kínai teljes területéről…sőt egy idő után az egész világból.Talán itt a leginkább jellemző a tészta (a hiedelmekkel ellentétben búzatészta). Erős mongol hatások is megfigyelhetők benne.

A sechuáni konyha kínai középső, manapság nem éppen a leggazdagabb régióiból származik. Sechuan tartomány (amely egyébként sokkal nagyobb, mint hazánk)  már magasabban fekszik, éghajlata kontinentális és hegyvidéki, ezért hidegek az éjszakák és a telek. Erre a tájegységre a legjellemzőbbek a különféle csípős paprikák és az erősen fűszeres szószok.

A kantoni konyha a déli, tengerparti, ezért meleg és monszun éghajlatú a vidékek konyhája. Nagyon sok hal és tengeri élőlény jellemzi, amelyeket nagyon ízletesen képesek elkészíteni. A kantoni konyha viszonylag ritkább errefelé.

A makaoi konyha nem kínai, hanem portugál eredetű. Egyetlen területen, makaó városállamában (és talán egy kicsit a nem messze fekvő Hong Kongban) található meg. Mivel ezt a területet portugál lakosok lakták be, ezért az ő konyhájuk lépett házasságra a kínaival, kialakítva sajátos elegyét a kettőnek. A makaói konyhára jellemzőek például a mélysütött bundázott falatok (lsd. tempura a japánoknál).